Második kirándulásunk célállomása a Lapföld-i Rovaniemi volt, a Mikulás lakhelye.
Utunk péntek hajnalban, 5:50-kor indult egy kis kerékpározással a vasútállomásra. Mondanom se kell, hogy jött velünk szembe kocogó még olyan korán is. Nem mellesleg jópár hónapos terhes lehetett... Fél 7-kor indult a vonatunk Jyväskylä-ból, hogy két átszállással és 8,5 órával később már Lapföldön legyünk. Először gyorsan lecuccoltunk a szálláson, és mentünk is tovább az egyetlen jelentős múzeumba a városban, az Artikumba. Szerencsére Rovaniemi elég kicsi, így gyalog is minden könnyedén megközelíthető. Az előbb említett múzeum meglehetősen impozáns épületet kapott. Az íves bejárat egy hatalmas üvegbúrába zárt folyosóval folytatódik, és még egy főút alatt is átmegy. A múzeumben megismerkedhettünk Lapföld kialakulásával, élővilágával, kultúrájával, történelmével. Még egy Tisza-cipős turistát is láttunk, nem akarok tippelni honnan származik... A hosszú nap után korán alvásra került sor, hiszen másnap kirándulásunk fő mozgatórugója, a Mikulás faluja várt ránk!
Reggel bőséges, svédasztalos reggeli, hogy jól bírjuk a strapát. Talán ezek a reggelik a legjobbak a kirándulásokba...:) A Télapó faluja 8km-re van a várostól pontosan az északi sarkkörön, helyi buszjárattal könnyen megközelíthető. Szinte nyitásra érkeztünk, és egyből a Mikulás felé vettük az irányt. Mindenhol felirat, hogy ne fotózzunk, ne videózzunk. Sebaj, majd biztos lehet venni jó pénzért képet, amit rólunk csinàlnak... Télapó szobájához egy kissé sötét és ijesztő folyosó vezet. A "lakóhely" részbe érve viszont már sokkal kellemesebb hangulat fogadja a látogatót. Megtekinthetjük a Föld forgását lassító szerkezetet, és Mikulàs fotóit külonböző hirességekkel, akik közül csak a Spice Girls-t és Mika Häkkinen-t sikerült felismerni. Szerencsére nem csúcsidőben voltunk, így nem kellett sokat várni a nagy találkozásra. Bár sok kisgyerek is volt, nekem úgy tűnt én vagyok a legizgatottabb!:) Kb. 10 perc alatt sorra kerültünk, és Mikulás egy segédje beengedett minket. Télapó kézfogással üdvözölt minket, illetve kérdezte honnan jöttünk. Itt ez az etikett. A rövid beszélgetés közben a manó készített két képet, és 2-3 perc után jött a váltás. Ennyi jut egy emberre/csoportra. És igen, lehet venni képeket: nagy méretű 70 Euro, közepes 30 (továbbiak 20), 5 darab képeslap 30 és végül a digitális csomag 50 Euro. Ez már nekem való. Személy szerint én mindenféle kiadványt, amit múzeumokban, vagy kiállításokon adnak bluetooth-on fogadnék telefonra és azon nézegetném PDF-formátumban. Egyszerű, hatékony, könnyű tárolni és még fákat se kell kivágni. Az igazat megvallva, ahol adott a lehetőség, én a digitális lehetőséget preferálom... Szóval a csomag: 1 spéci Mikulálos pendrive, rajta a két képpel, ami rólunk készült, a látogatásunk videófelvétele, képek a Télapó lakhelyéről, valamint videó a "Mikulás folyosójáról". Szerencsére Nellit is sikerült meggyőznöm, hogy ez a legracionálisabb választás (kegyesen felajánlva a pendrive-ot), hiszen így annyi képet hivathatunk elő, amennyit csak akarunk. Továbbá exkluzív tartalmakkal is gazdagodunk. Kicsit drága, de ki tudja eljutunk-e még ide valaha. És valamiből etetni kell a szánt húzó rénszarvasokat is... Ezután megannyi boltban és étteremben költhettük a pénzünket mindenféle Mikulásos, rénszarvasos és sarkkörös ajándéktárgyra. Még "Északi sarkkört átlépő igazolvány"-t is lehet venni - igen, nekem is van. "Szerencsére" sem a motor-, sem a kalandpark nem volt nyitva. Ezzel biztos spóroltunk vagy 40-50 Euròt... Volt fenyőfadíszitő verseny, ahol az egyik fát magyar színekbe öltöztették, és ezáltal ösztönözték a látogatókat, hogy adakozzanak a vörösiszap-károsultak javára! Nelli még azzal fokozta az izgalmakat, hogy ezúttal a fényképezőgépét hagyta el. Legközelebb szerintem a fejét fogja... Szerencsére csakúgy, mint eddig mindene, ez is meglett!
A hosszú nap után késő délután érkeztünk vissza a városba, ahol még körülnéztünk kicsit. Este szauna, majd a fáradtság miatt ismét korán alvás. Vasárnapra már semmi különös nem maradt a -13 fokos hideg megtapasztalása, és a hazaúton kívül. Az út 8 óra 40 percig tartott, amiból 7 óra 50 percet egyazon vonaton töltöttünk. Mondhatom, volt időm könnyedén befejeznem az újabb tankönyvem (immáron az 5-et) és még eme blogbejegyzést is nagyrészt a vonaton írtam. Méghozzá a telefonomon, tehát ez fontos mérföldkő a blog történetében!:) Tudom, hogy mostanában kicsit lemaradtam az írással, de a hátralévő majd egy hónapban igyekszem minél többször jelentkezni!
