YLIY, azaz az egyetem sportórái, melyekkel 2 kreditet lehet szerezni félévenként. Miután kiderült, hogy nem egyetlen sportágból kell 15 alkalommal megjelenni, hanem 15 különbözőből egyszer-egyszer, neki is láttunk a listából való mazsolázgatásnak. Akit érdekel a választható kurzosok sokszínűsége a következő linken megtalálhatja őket:
https://www.jyu.fi/hallintokeskus/academic-and-student-services/university-sports/program/yliy
Ugyan szeptember vége felé kicsit rosszalkodott a bringám megbízhatóság szempontjából, és már túlvoltam egy hátsó gumi cserén, illetve egy láncjavíttatáson, mégis a kerékpártúrára esett a választásunk. Így október másodikán elindult a pecsétvadászat: aki a kreditszerzés ezen módját választja, annak szereznie kell egy "kék kártyát" az egyetemi sportirodából. Ide kapjuk a pecséteket órák után. A foglalkozások jól szervezettek, limitált létszámmal – minimum és maximum is. A regisztráció egy héttel az óra előtt kezdődik az itteni tanulmányi rendszerben. Nem árt résen lenni, mert néhány sport elég hamar betellik...
De vissza a kerékpártúrához. Már a gyülekezésnél észrevehető volt a kerékpárokból és az öltözékekből, hogy ki finn, és ki külföldi diák. Csoportvezetőnk nem volt más, mint Pavelka Béla tanár úr, aki – nevéből is láthatóan – magyar, így meglehetősen könnyű volt vele a kommunikáció!:) 11 éve itt él, volt válogatott hosszú távú kajakos. Az első instrukciók alapján egy könnyed túrának kellett volna lennie olyan iramban, amiben nem izzadunk meg. Ehhez képest már az elején egy elég izmos 25 percet tekertünk. Felváltva vezettek az erőtől duzzadó sporttársak. Sajnos az idő kicsit ködös volt, néhol már-már horror-filmes érzést kölcsönözve a tájnak.
Első hosszabb pihenőnk az itteni főkikötőnél volt. Étterem, vendégházak, sok-sok hajó és víz. Nagyon szép környék. Persze előtte egy Alvar Aalto által tervezett épületre is szakítottunk pár percet. A karaván ezután a pihenő után kicsit szétszakadt, és a tempó is lassult. Bizony eléggé elfáradtak a kezdetben vitézkedők. Könnyedén értem utol őket a hosszabb emelkedőkön, kivívva ezzel megbecsülésüket, hiszen vasparipám elég viharvertnek tűnik. Több rövid pihenő és csapatbevárás után jutottunk el a szabadtéri szauna múzeumhoz. Mindenféle típusú szaunát láthattunk szerte Finnországból egy falumúzeum szerű körítésben. Ezután földúton kerekeztünk vissza a városba. Béla bá tájékozódási bizonytalanságának köszönhetően pár kilóméterrel hosszabban a tervezettnél... 4 órával és kb. 36 kilóméterrel később megkaptam az első pecsétem a sportkártyámra. Vagyis egyből kettőt, mert ez dupla órának számít. És ezzel kezdetét vette a legizgalmasabb "órám"...:)
