Ugyan nem ért meglepetésként – hiszen indulásom előtti nap az itteni mentorom említette –, de mégsem esett jól, hogy bútorozatlan szobát kaptam. Ez jelen esetben annyit jelent, hogy a beépített szekrényen kívül más nem is volt a szobámban! És hogy ezzel szemben egy bútorozott szobában mi található? Nos: ágy, asztal, szék, fotel, dohányzóasztal, könyvespolc, beépített szekrény. És persze a konyhában is asztal, székek, amikkel szintén nem rendelkezek. Mindezt 200 euróért havonta... Ezt az "apróságot" leszámítva teljesen jó a szállás. Juha-val, egy finn sráccal lakom kétszobás apartmanban, akit a beköltözésem óta nem láttam. Külön hálószobák, és közös konyha, illetve fürdőszoba. A szobámba már vettem ágyat, és az erkélyen találtam egy polcot, amit asztalnak is használok. Továbbá a kezdeti Samsonite székem mára már felváltotta egy fitball. A környezet nagyon szép, erdőben vagyunk és még játszóterem is van!:) Kicsit ugyan messze vagyunk a várostól (5km), de ezt a pár hónapot kibírom ilyen körülmények között is...:)
Címkék: koli
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bubierasmuson.blog.hu/api/trackback/id/tr632290077
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kvl · http://www.mineralmuseum.hu 2011.11.23. 02:10:10
Azért ha ezt a posztot valaki kiutazó olvassa, akkor tudni kell, hogy ez még a jobbik verzió. Amikor én voltam kinn erazmusszal, a helyi kolesz (szoba) kiosztó szervezet bakit vétett. Sajnos 1 hónapig nem tudtam normális szállást találni. Ezalatt 1 hetet temporary accomodation-ben helyeztek el, mindenféle bevándorlókkal együtt (az első két napon sajnos őrizetlenül voltak a cuccaim is és olyan szobákba voltunk bezsúfolva, ahol csak matracok voltak, szabad taposóferület nem... :D ).
A maradék 3 hétben két bangladesi sráccal sikerült előrébb jutnom az erazmuszos egzisztenciateremtés evolúciójában. Ez csak 3 hét után tudott az őrületbe kergetni (arra egy külön blog kell hogy miért. itt sem volt még semmilyen bútorom, kezdődtek a felfázások satöbbi, a támogatásom még nem érkezett meg így nem tudtam venni bútorokat, a kulturális különbségek egyre éleződtek onnantól kezdve, hogy minden hajnal 4-kor üvöltözve és hangosan röhögve skype-oltak, nemt takarítottak, nem ismerték a wc-papírt... vicces? Inkább képzeld bele magad :P).
Ekkor fogtam a cuccaimat és végső elkeseredésemben elkezdtem házalni. Igen, egy kölcsön kért biciklire rácsatolva gurulós bőröndömmel, meg a többi cókmókkal mentem házról házra.
2 napja már, hogy házaltam, mikor véget ért minden addigi rossz és kezdődtek a jó dolgok. Egy nyugdíjas egyetemi professzor és nyugdíjazott felesége fogadtak be hatalmas családi házuk 2/3-át kaptam meg havi 400 euróért, az egyetemtől 100 méterre, soha senkinek nem adták még ki, mióta elköltöztek a gyerekeik a háztól. Kaptam tőlük egy autót és 800 euró készpénzt (érdekes, hogy ennyire megszántak!), hogy menjek el a bútorboltba és rendezzem be bútorral és mindennel ami kell a ház többi részét (tetőteret, algsort, szobákat). A szaunát is mindig használhattam, csináltak nekem tradícionális finn kajákat, tök jó volt az egész.
Aztán 1 hét után találtam egy szobatársat, így a költségeim feleződtek, plusz köszönetképp, találtam még két finn diákot, akik havi 400-400 euróért töltötték a családi kasszájukat :)
Szerettek, meg én is őket és a végére nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.
Tanács egy:
Ne add fel. Ne!
Tanács kettő:
Ha nem adod fel és talpraesett vagy, jó lesz!
:D
Üdv,
Kövecses-Varga Dani
;)
A maradék 3 hétben két bangladesi sráccal sikerült előrébb jutnom az erazmuszos egzisztenciateremtés evolúciójában. Ez csak 3 hét után tudott az őrületbe kergetni (arra egy külön blog kell hogy miért. itt sem volt még semmilyen bútorom, kezdődtek a felfázások satöbbi, a támogatásom még nem érkezett meg így nem tudtam venni bútorokat, a kulturális különbségek egyre éleződtek onnantól kezdve, hogy minden hajnal 4-kor üvöltözve és hangosan röhögve skype-oltak, nemt takarítottak, nem ismerték a wc-papírt... vicces? Inkább képzeld bele magad :P).
Ekkor fogtam a cuccaimat és végső elkeseredésemben elkezdtem házalni. Igen, egy kölcsön kért biciklire rácsatolva gurulós bőröndömmel, meg a többi cókmókkal mentem házról házra.
2 napja már, hogy házaltam, mikor véget ért minden addigi rossz és kezdődtek a jó dolgok. Egy nyugdíjas egyetemi professzor és nyugdíjazott felesége fogadtak be hatalmas családi házuk 2/3-át kaptam meg havi 400 euróért, az egyetemtől 100 méterre, soha senkinek nem adták még ki, mióta elköltöztek a gyerekeik a háztól. Kaptam tőlük egy autót és 800 euró készpénzt (érdekes, hogy ennyire megszántak!), hogy menjek el a bútorboltba és rendezzem be bútorral és mindennel ami kell a ház többi részét (tetőteret, algsort, szobákat). A szaunát is mindig használhattam, csináltak nekem tradícionális finn kajákat, tök jó volt az egész.
Aztán 1 hét után találtam egy szobatársat, így a költségeim feleződtek, plusz köszönetképp, találtam még két finn diákot, akik havi 400-400 euróért töltötték a családi kasszájukat :)
Szerettek, meg én is őket és a végére nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.
Tanács egy:
Ne add fel. Ne!
Tanács kettő:
Ha nem adod fel és talpraesett vagy, jó lesz!
:D
Üdv,
Kövecses-Varga Dani
;)