A tanárnő azzal a kérdéssel kezdte az első finn órát, hogy miért is akarjuk mi ezt a remek nyelvet tanulni. Hosszas tanakodás után csak az itt tartózkodásom okozta felfokozott lelki állapotot tudtam megemlíteni a finn nyelv iránti komolyabb érdeklődésem alapjaként. Sokat gondolkodva a dolgon arra jutottam, hogy tanulmányaim ezen szakaszában a fő tárgyaimra kéne koncentrálni, illetve hiába tanulni jöttem ide, egy kis szabadidőre nekem is szükségem van. Ezeket a heti 3 finn órával és a hozzá kapcsolódó sok házi feladattal nem láttam biztosítottnak, így leiratkoztam az óráról. Persze vannak nézetek, miszerint sose tudhatom mikor lesz rá szükségem, de ennyi erővel minden könyvet el kéne olvasnom és meg is kéne tanulnom, ami a kezem közé kerül. Ki tudja mikor lesz rá szükségem... Kicsit alátámasztva véltem döntésem helyességét egy külföldi diák elmondása alapján, aki már augusztus eleje óta itt van, mivel jelentkezett az egy hónapos intenzív finn tanfolyamra, ami hétköznaponként több óra tanulást jelentett. Nos, az említett személy semmit nem ért meg a finnek közti társalgásból!:) Persze ez lehet az ő inkompetenciája. Bár én nyilván előnnyel indultam volna, mivel "nyelvrokonságban" vagyunk. Hát persze, mindkét nyelv nagyon furcsának hat egy külföldinek... Még szerencse, hogy minden finn beszél angolul! Köszönhetően többek között a remek oktatásnak, illetve hogy semmit nem szinkronizálnak, ami a televízióban megy! Még a mesék is feliratosak...
Időközben az is kiderült, hogy nem úgy kapok 2 kreditet sportért, ha egy sportági órát 15-ször elvégzek, hanem ha 15 különbözőt egyszer-egyszer... Ezek a YLIY órák, amiről fogalmam sincs minek a rövidítése. Az új információnak köszönhetően neki is álltam összegyűjteni a 15 pecsétet az egyetemi sport kártyámra, ami olyan remek szórakozást nyújt, hogy inkább mindegyikről külön számolok majd be!
