Második alkalommal is Pavelka Tanár Úrral vágtunk bele a lecsóba, ezúttal az erdőben. Az itteni sípálya megmászásával kezdtük. A csúcsról gyönyörü kilátás volt mind a városra, mind a másik irányban elterülő erdőkre. Közben folyamatosan kaptuk az okítást hogy olvassuk a térképet. Egy idő után be is mentünk az erdőbe egy nagy ösvényen, gondoltam ez piskóta lesz. Aztán egy éles irányváltással irány a lápos erdő... Be kell valljam, előzetesen erre nem számítottam. Tanár úr elég izmos tempót diktált, és már mindenki elvesztette a fonalat merre lehetünk. Egy-egy pihenő alkalmával könnyen felismerhető pontoknál újra magunkra találtunk a térképen, de a következő "rohanások" alkalmával újra és újra elbizonytalanodtunk hollétünket illetően... Kb. 1-1,5 óra után három csoportba verbuválódtunk, és megkaptuk a saját megtalálandó pontjainkat. Mivel néha vezetőnk is elbizonytalanodott hollétünket illetően kicsit elszaladt az idő, és már kezdett sötétedni. Az első pont megtalálása kicsit több időt vett igénybe az optimálisnál, mert Tanár Úr félretájolt minket. Mi meg miért ne hittük volna el neki, hogy ott vagyunk ahol Ő mondja... Az első pontnál kis sárgarépák vártak ránk, a másodiknál – amit ezek után már könnyen megtaláltunk – pedig csokoládé. A tábortűzhöz már teljesen sötétben mentünk. Természetesen egy szűk ösvényen az erdőben... Ott elbeszélgettünk, melegedtünk és kolbászokat sütöttünk. A tervezettnél kicsit hosszabra nyúlt túránk után együtt indultunk vissza a bázishoz. Egy szakaszon mindenki lekapcsolta a lámpályát, mert elvileg a szemünk hozzászokik a sötétséghez. Hát, az enyém annyira nem szokott hozzá, de úgy tűnt a többieké se!:) Sebaj, jó móka volt, és újabb két pecsét került a sportkártyámra...
